A pálma a győzelem szimbóluma. A régi időkben a rómaiak pálmaágakat vittek a kezükben, amikor győztes háborúból tértek vissza. Virág vasárnapján Jézust győztesként dicsőítik. Ezt az eseményt a keresztények már a negyedik század óta ünneplik. Számomra gyerekként mindig nagy élmény volt a virágvasárnapi szertartásban rész venni.
Mivel ezen az utolsó nagyböjti vasárnapon Jézus királyi fogadtatásban részesül, érdemes gondolkozni azon, milyen király is Ő valójában. Az olvasmányok úgy írják le Őt, mintha vesztes volna. Izajás a szenvedő szolgáról beszél, aki odatartotta hátát azoknak, akik verték, arcát azoknak, akik tépázták. A filippiekhez írt levél arról szól, hogyan üresítette ki magát Jézus és hogyan lett hasonló hozzánk. A szenvedéstörténet vagy a passió pedig arról számol be, hogyan feszítették Jézust a Golgotán keresztre, a bűnözőket megillető helyen. Annak ellenére, hogy Jézust a vesztesek közé sorolták, az emberek felismerték, "Ez valóban Isten Fia volt." Jeruzsálemi bevonulásakor a tömeg azt kiáltotta, "Ő a próféta!"
Talán sokszor mi is a vesztesek közé soroljuk magunkat, sokszor azt hisszük, hogy ez a sorsunk, nem lehet rajt változtatni, nincs többé kiút. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy mi is győztesek vagyunk, bármi is történik az életünkben. Ha Jézus le tudta győzni a bűn sötétségét és a hitetlenség éjszakáját, mi is meg tudjuk tenni, mert őhozzá tartozunk. Ahhoz azonban ki kell üresíteni magunkat, el kell engedni a saját képzeteinket és teljesen Jézusra kell bíznunk magunkat.
Ezért mikor megemlékezünk Jézus bevonulására Jeruzsálembe, siessünk mi is a szenvedésére igyekvővel, tartsunk együtt azokkal, akik elébe vonultak. De ahogy a Krétai Sz. András mondta, ne úgy, hogy pálmaágakat és ruháinkat terítsük útja elé szőnyeg gyanánt, hanem amennyire csak tőlünk telik, megalázkodó lélekkel, őszinte szívvel és elhatározással mi magunk boruljunk le elébe, hogy befogadhassuk a hozzánk jövő Igét.
Örömmel fogadjuk Jézust az életünkben és engedjük, hogy velünk együtt járja életünk viszontagságos útjait. Engedjük, hogy velünk legyen étkezéseink során és boldog pillanatainkban. Engedjük, hogy velünk járjon, amikor keresztünket cipeljük mindennapi életünkben.
Virágvasárnapon az év legszentebb hete kezdődik. A világ azonban nem áll meg, minden megy tovább, a szokásos TV műsorok, a szokásos munkarend, a háborúk, a mindennapi küzdelmek, megszokások. Ha azt akarjuk, hogy a Nagyhét valóban szent idő legyen, csak rajtunk múlik a döntés, hogy tényleg az legyen számunkra.
Látni szeretnénk Jézust mondták a Jeruzsálembe érkező görög zarándokok Fülöp apostolnak. Csak akkor láthatjuk őt, ha tiszta a szívünk, mert nem fizikai szemmel fogjuk látni őt, hanem a lelki szemünkkel. Jézus már régóta vár mindannyiunkat, de lehet, hogy nem vesszük észre mert annyira elfoglaltak vagyunk a mindennapi aggodalmainkkal. A nagyhét arra szolgál, hogy figyeljük Jézusra, engedjük őt újra az életünk középpontjába és részesülünk az ő feltámadásában, így újra tudjuk kezdeni az életünket. Legyen a Nagyhét számunkra valóban az év legszentebb hete! Áldott húsvétot kívánok minden kedves olvasónak.
Magung Fransis SVD