Az angol nyelvben van egy kifejezés, amikor valaki állapotos, azt mondják, she is expecting, magyarul várandós. Ebben az egy szóban benne van minden: remény, öröm, bizonytalanság, aggódás. Az expecting vagy várandós kifejezés nem passzívitás, mert az anyának sok mindent elő kell készíteni: babaruhákat, babakocsit, az egészségét; még lelkileg is készen kell lennie arra, hogy ő anya lesz. Akkor lesz minden rendben, ha a várakozás időszakában komoly az előkészület.
Bár az anya már nagyon szeretné, hogy megszülessen a babája, de muszáj, hogy várjon, mert ha a baba túl korán születik, az veszélyes.
Amikor a bennünket körülvevő világ sietve elkezd karácsonyozni, mi, keresztény emberek egyenletesen készülünk az ünnepre. A következő négy héten nemcsak a külső karácsonyi ajándékra fordítjuk figyelmünket, hanem a belső, lelki készülésre is. Mert valójában nem az ajándéktól függ a karácsony igazi öröme, hanem a lelki készültségünktől. Akkor lesz boldog karácsonyunk, ha igazán felkészítjük a lelkünket, hogy Jézus újra szülessen a szívünkben, illetve otthonainkban.
A latin advent szó az eljövetelnek felel meg: az Úr eljövetele. Olyan időszak, amely lelki irányt mutat nekünk az eljövendő ünnepre, belső felkészülési idő. Olyan, mint egy lelki váróterem.
Ha meggondoljuk, igazából az egész életünk advent. Mindig várunk valamire. Sokszor sokáig kell várnunk a jó eredményre, úgy, ahogy egy gyümölcsnek várnia kell arra, hogy megérjen. Ha a bibliára fordítjuk a figyelmünket, akkor sok példát találunk arra, hogy a hosszú várakozás meghozta gyümölcsét. Ábrahámnak és Sárának sokáig kellett várniuk, hogy megszülessen Izsák. Hannának hosszú ideig kellett imádkoznia, hogy Sámuel a világra jöjjön. Zakariásnak és Erzsébetnek szintén csak idős korukban született János. Ők mindannyian nagyszerű emberek lettek.
A kérdés az, hogy van-e türelmünk a várakozáshoz? Mert a minket körülvevő világnak nagyon tetszenek a gyors vagy instant (azonnali) dolgok, mint gyorsbüfé, gyorsvonat, gyors eredmény, gyors bármi.
Azt hiszem, hogy ez az advent értelme: arra tanít minket, hogy megbecsüljük a várakozást. Izaiás próféta azt írta: „Akik az Úrban bíznak/várnak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.”
Mit is tegyünk a következő szent hetekben?
– Ebben a mostani adventi időben mire várok?
– Az életemben mire várok?
– Mit tegyek a várakozás ideje alatt?
– Van-e türelmem, amikor várnom kell?
– Hogyan szeretném felhasználni az adventi időszakot?
– Mit kell tennem ahhoz, hogy az Advent reményteli időszak legyen, olyan idő, amikor közelebb kerülhetek Istenhez és a másik emberhez?
Áldott várakozási időszakot kívánok.
Magung Fransis SVD