Békességet hagyok rátok (Jn 14,27)
A húsvéti időszak utolsó napjaiban az evangéliumi olvasmányok általában Jézus búcsúbeszédéről szólnak. Az egyetlen központi téma ezekben a beszédekben az, hogy Jézus arról biztosított minket, hogy távozása nem az elhagyásunkat jelenti. János 14,27-ben azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a szívetek, és ne féljen.”
Jézus jól tudja, hogy a félelem az emberi problémák egyik gyökere. Sokszor engedjük, hogy a félelem uralkodjon az életünkben. Sokszor félelem alapján döntjük el a fontos dolgokat, a félelem tart vissza minket, hogy kinyújtsuk kezünket a felebarátunk felé, és gyakran félelem gátolhatja vágyainkat a változtatásra.
A félelem és a nyugtalanság a szeretet ellentétei. Neale Donald Walls, „Beszélgetések Istennel” című könyvében, azt írja, „Minden emberi cselekedetet alapjában véve két érzelem valamelyike motivál: a FÉLELEM vagy a SZERETET.”
A félelem az az erő, amely összehúz, bezár, visszafog, fut, elrejt, felhalmoz. A szeretet pedig olyan erő, amely kiterjeszt, kinyit, küld, marad, kitart, megmutat, osztozik, gyógyít. A félelem ruhákba burkolja testünket, a szeretet lehetővé teszi, hogy megmutassuk magunkat. A félelem mindenünket megragadja és fogva tartja, a szeretet mindenünket odaajándékozza. A félelem szorít, a szeretet átölel, a félelem megfog, a szeretet menni hagy. A félelem nyomja a szívet, a szeretet megnyugtatja. A félelem támad, a szeretet jobbít.
Búcsúbeszédében Jézus azt mondja, „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek.” (Jn 14,27). Annyira fontos üzenet ez, hogy minden szentmisében ismételjük. A béke nem a problémák elkerülése vagy visszautasítása, hanem olyan valami, ami legyőzi a félelmet és a nyugtalanságot. Mivel tudjuk, hogy Jézus adja nekünk ezt az értékes ajándékot, ne engedjük, hogy valaki, vagy valami - a félelem, a nyugtalanság, egy probléma - elvegye azt tőlünk. Legyen a szeretet az, ami motiválja minden döntésünket.
Magung Fransis SVD