„Örvendezve folytatta útját, és öröm volt a szívében.” Ez az idézet az Apostolok Cselekedetei 8,39 alatt található, amely Kandákének főemberről szól, miután Fülöp apostol megkeresztelte.
• Minek szoktam örülni?
• Mitől várom az örömöt az életemben?
• Milyen gyakori az öröm az életemben?
• Mikor voltam életemben a legboldogabb?
A mostani helyzetünkben, időnként érdemes ezeken a kérdéseken elmélkedni.
A kereszténység örömvallás, ezért is hívjuk a bibliánkat örömhírnek. Jézus a küldetése elején ezt az örömhírt hirdeti, amikor a századokkal azelőtt élt Izajás próféta szavait idézi: „Az Úr lelke van rajtam, azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18-19).
„Találkoztál-e izgatott kereszténnyel az utóbbi időben?” – kérdezte Fullenbach verbita professzor egy előadáson. Ez nagyon fontos kérdés, hiszen mostanában sokat csodálkozunk azon, hogy üresek a templomok, különösen a fiataloknak nem vonzó az egyház. Mi az, ami hiányzik? Mi az, amit újra kell kezdenünk?
Lehet, hogy pontosan ez az öröm hiányzik, vagy nem eléggé sugárzik belőlünk. Szent Pál a Galatákhoz írt levelében a lélek gyümölcsei között sorolja fel az örömöt. Itt egy különleges örömről van szó. Egy olyan örömről, amely nem múlik el, és nem olyan, mint amilyenhez sok ember fordul ideiglenes megoldásként: mint a mulatság, az alkohol, a kábítószer, stb. Maradandó örömről van szó, ami örökre él a szívünkben és fönntart bennünket, bármilyen helyzetbe kerülünk. Ilyen öröm abból származik, ha életünk Jézus¬ban, az igazi Szőlőtőben marad.
Amikor egy évet töltöttem az afro-amerikai St. Rita plébánián Indianapolisban, mindig tapasztaltam ezt az örömöt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy miért vidámak mindig az afro-amerikaiak, annak ellenére, hogy nagyon nehéz az életük. Elmondták nekem, hogy mindig tudatában vannak, hogy akármi történik az életükben, nem engedik, hogy bármi vagy bárki elvegye ezt az örömöt, amit Isten ajándékozott nekik a szívükbe. Valójában ez volt az egyetlen erő, ami megtartotta őket a nehéz rabszolga időszakban. Komolyan vették azt, amit Szent Jakab irt: „Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.” (Jak 1,2)
Azt hiszem, minden keresztény embernek ezt az életstílust kell elsajátítani.
Magung Fransis SVD