Óvatosan, egymásra vigyázva, a koronavírus járvány idején két nagy búcsút tartottunk városunkban, augusztus 14-15-én és szeptember 5-6-án: a Nagyboldogasszony búcsút és a Mária neve napi búcsút. Ez utóbbi eredetileg szeptember 12-ére esik. Bár korábbi terveink szerint nem akartuk erre az időpontra tenni a búcsút a tervezett eucharisztikus kongresszus miatt, de a kongresszus a járvány miatt sajnos elhalasztódott, ezért az utolsó pillanatban már nem akartuk módosítani az időpontot.
Mindkét búcsú alkalmat adott arra, hogy keresztényként kifejezzük tiszteletünket Szűz Mária, égi édesanyánk iránt. Máriának fontos helye van az Egyház életében, ahogyan a mi keresztény életünkben is. Ennek fontossága egész szeptember folyamán hangsúlyt kapott. Az Anyaszentegyház háromszor mutatott rá Szűz Mária személyére: szeptember 8-án, Kisboldogasszonykor az ő születését ünnepeltük, szeptember 12-én az ő nevét tiszteltük, végül szeptember 15-én fájdalmas anyánknak szólítottuk Máriát.
Így ezeken az ünnepeken, a hónap folyamán többször is lehetőségünk nyílt tekintetünket Szűz Máriára emelni. Tudjuk azt is, hogy minden évben szeptember a Szentírás, a Bibliának mint Isten szavának a hónapja. Mégis most Máriát tiszteltük. A Bibliában Máriának is helye van. A Szentírás arról számol be, hogy jegyese volt a Dávid házából való Józsefnek Názáretben (Mt 1, 16, 18-20). A Biblia különös hangsúllyal számol be arról is, hogy Mária személyesen találkozott Isten Igéjével, Isten szavával, amikor Gábor angyal hírül adta neki, hogy fiút fogan a Szentlélektől, aki népének megváltója lesz, és Jézusnak kell hívnia (vö. Lk 1,26-38). Így Mária magában hordozta a megtestesült Igét. Mária szűzen szülte meg gyermekét egy istállóban Betlehemben, ahová a népszámlálási összeírás miatt kellett mennie Józseffel. Heródes üldözése elől Egyiptomba menekültek, majd Názáretben telepedtek le (vö. Mt 2,13-15). Később, a kánai menyegzőn történt Jézus első csodája, amely Mária közreműködésével valósult meg (vö. Jn 2,1-5). Végül János evangélista azt is érzékelteti, hogy Jézus a kereszten kedves tanítványának, Jánosnak gondjaira bízta anyját, aki ott állt fia keresztjének tövében (vö. Jn 19,25-27). Ezek az események világossá teszik számunkra, és segítenek nekünk, hogy megértsük Mária szerepét Jézus életében, sőt a mi saját életünkben is.
Itt az október, a rózsafüzér hónapja. Mivel Mária a rózsafüzér királynéja, ragadjuk meg ezt az alkalmat! Imádkozzunk, elmélkedjünk a szent olvasók titkain együtt, családjainkban, közösségeinkben! Kérjük a Szűzanya segítségét, közbenjárását, hogy az ő Fia oltalmazza városunkat, az itt élőket, dolgozókat, látogatókat és átutazókat! A rózsafüzér imádsággal szólítsuk meg az édes vasvári Szűzanyát!
Mária, szent Szűz, szép Virág, Mennyekben lobbant mécsvilág, könyörögj érettünk!
Szíved az égi mátkaság, hétszeres tőrrel járta át, könyörögj érettünk!
S hogy hazahívtak, mennybe fel, ott is csak értünk könnyezel, könyörögj érettünk!
Tengernyi kín az életünk, azért, mert sokat vétkezünk, könyörögj érettünk!
Mégis, hogy el nem vitt az ár, tőled van, édes fénysugár, könyörögj érettünk!
A szívünk most sem csügged el, mert most is értünk könnyezel, könyörögj érettünk!
Tebenned bízunk, Mária, Édes Vasvári Szűzanya. Könyörögj érettünk!
Mawasala Mbela Fabien, SVD