Kedves testvéreim!
Ahogy közeledünk az év végéhez, érdemes kicsit lassítani, megállni és visszatekinteni az évre. Sok mindenen keresztül mentünk, akár egyénileg, családként, közösségként, akár világként. Hálás szível gondolunk a sok kegyelemre, áldásra, illetve nehézségre, amin keresztül a jó Isten kísér, nevel és szeret minket.
A következő kérdések segíthetnek minket az év kiértékelésére:
• Van-e tartalék olajunk (vö. a tíz szűz példabeszéd) amikor elfogyott a türelmünk, amikor csökkent a szeretetünk, amikor próbára kerültek a kapcsolataink, amikor nehéz elengedni, amikor reménytelenség uralkodik. Honnan merítünk erőt, mi az erőforrásunk?
• Sikerült-e sokszorozni, kamatoztatni azt a lehetőséget, amit ez idő alatt, az év folyamán kaptunk mennyei Atyánktól?
• Sikerült-e azokon a területeken előre haladni, melyeket az év elején elhatároztunk, hogy fejlődjünk?
• Növekedtünk a hitben, a reményben és a szeretetben?
• Mondhatjuk-e, hogy ez egy gyümölcsöző év volt, vagy azt mondjuk, mennyi időt és lehetőségét pazaroltunk el megint?
Hagyományunkat követően, az új liturgikus év (c év) adventi időszakkal, várakozással kezdődik. Ez olyan időszak, mely alkalmat ad nekünk, hogy foglalkozzunk a legmélyebb elvárásainkkal, vágyainkkal. A szívem legmélyén mi az, amire valóban vágyakozom?
Ferenc Pápa három év szinódusra meghív bennünket, az egyetemes egyházat. A szinódus fő témája a közösség, részvétel és misszió. Ha belegondolunk, a plébániai közösségünk valamilyen módon már két évvel ezelőtt elkezdett foglalkozni ezekkel a témákkal.
Két évvel ezelőtt az év vezérgondolata így hangzott: Meghívlak Szentmisére. Arról szólt valójában, hogy Krisztus az életünk igazi vezére és központja, szeretetközösségbe hív mindannyiunkat. Ezzel Krisztus testévé teszi a közösségünket, ami az idei év vezérgondolata. Aktív részvétünkkel az egyház különböző közösségi tevekénységeiben, mint élő kövek építjük az Isten országát, ahol mindenkinek van szerepe, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ennek következtében, amikor már egyek vagyunk Krisztussal és egymással, akkor arra rendel bennünket, hogy tovább vigyük az örömhírt másoknak. Életünkkel és szeretetünkkel meghívunk másokat abba a szeretetetközösségbe, mutatjuk nekik az életünk igazi forrását, ahogy az idei eucharisztikus kongresszus mottója mutatja: Minden forrásom belőled fakad. (Zsolt 87,7)
Ebben az évben egy különleges személy kísér bennünket, aki nem más, mint Jézus nevelőapja, Szent József. Különleges ő, mert nem sokat beszélt, hanem csendességével példamutatóan kísérte a szent családot, biztos védelmet adott nekik a viharos időkben, mindig képes volt félretenni saját terveit, és Isten terve szerint cselekedett.
Isten valóban mindig velünk van csendesen, hűségesen. Ez a karácsony üzenete. Hálás szívvel gondolok mindannyiótokra, akik saját módon járultok Isten országának építéséhez. Társak vagyunk az élet zarándokútján. Legyünk Isten tanúságtevői, misszionáriusai!
Magung Fransiskus Xaverius SVD