Mk 1, 40-45
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, s így kérte: „Ha akarod, Te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.” Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenhonnan özönlöttek hozzá az emberek.
Az elmúlt pár év fő témája az egész világon az egészség volt és ma is szinte minden beszélgetésben szóba kerül. Mindenkit foglalkoztat az egészsége, életünk szinte központi témája lett az egészségmegőrzés, a diétázás, az oltások, az immunrendszer. Foglalkoztat minket, mert tudjuk, hogy mennyire fontos, hogy egészségesek vagyunk-e, mert úgy vagyunk beállítva, hogy a boldogságunk az egészségünk függvénye. „Csak egészség legyen!” – tartja a mondás is.
A bekezdésben írt leprás történetét, az ő szavait és hozzáállását olvasva van egy nagy különbség, ami egy igazabb értelmezést nyújt az egészséghez való hozzáállásunkhoz. Ő azt mondja: „Ha akarod, Te megtisztíthatsz engem!” Nem gyógyulást kér Jézustól, nem azt kéri, hogy gyógyítsa meg a leprás betegségből, hanem a tisztulását kéri! A tisztulás, több, mint egy betegségből való felgyógyulás. Mert meg lehet gyógyulni egy betegségből és utána lehet úgy leélni akár egy egész életet is, hogy folyton a már elmúlt betegségünkről panaszkodunk, hogy akkor milyen rossz volt nekünk. Senki sem szereti az ilyen beszélgetést. Az ilyen, úgymond „csak” gyógyult ember, nem lesz újra a közösség valódi tagja.
A leprás az evangéliumban viszont a teljes megtisztulásra vágyik, hogy újra tiszta legyen teste és lelke is, újra a közösség, a család, a barátok között tudjon élni, és vágyik arra, hogy az emberek örüljenek az ő gyógyulásának. Hiszen Jézus szigorú tiltását semmibe véve, azonnal örvendezve rohan az emberek közé, hogy végre megtisztult és újra boldog!
A betegség mai társadalmunkban is kiszakítja az embert a közösségéből – ezt nem kell részletezni, hiszen talán nincs is ember körülöttünk, aki ne élte volna át a karantén kínjait az elmúlt évek járványa során. A betegség paralizálja az embert, megbénítja, kiszakítja, így nem elég csak felgyógyulni belőle, hanem a kapcsolatokat is újra kell kezdeni, esetleg azokat is meggyógyítani.
Van még egy fontos mondat ebben a történetben: „Megesett rajta a szíve.” Jézust, mint együttérző, érző embert mutatja a történet. Sokszor látjuk az evangéliumokban Jézus ezen arcát, aki a gyógyítás-történetekben nem az ő hatalmára és isteni erejére helyezi a hangsúlyt, hanem egyszerű, emberi, érző szívére, aki elszomorodik egy beteg láttán, aki sír, amikor barátja meghal, aki részvéttel van a szenvedők, betegek iránt. És ebből a részvétből Isten irgalmasságát tükrözi felénk. A részvét irgalom nélkül, csak szánalom, érzelem. A részvét Isten irgalmával cselekedet, amit az Isten rajtunk keresztül tud véghez vinni!
Testi egészségünk mellett a lelki egészségünkre is fordítunk időt? Le tudunk borulni az Isten előtt, ahogy ez az egyszerű leprás és kérni tőle a teljes tisztulást? Megesik a szívünk a másik emberen, ítélkezés és pletykálkodás nélkül? Meg tudjuk látni egyszerűen csak a másik ember szenvedését?
Kérjük Isten kegyelmét, hogy mi is Krisztus igazi követői lehessünk.
Magung Fransis SVD