Január 6-án Urunk megjelenése főünnepén, azaz Vízkereszt ünnepén, felmerült bennem az a gondolat, amely talán sokaknál feledésbe merült: a víz vallási jelentőséggel bír. A következő néhány sorban a víz fontosságáról szeretnék röviden írni és elmélkedni a szenteltvíz szerepéről.
Naponta többször is találkozunk a vízzel. Gyerekkoromban szülőhazámban több kilométert kellett megtennem, hogy a vízforráshoz jussak. Fürödni, ruhát mosni az utunk mindig a folyóhoz vezetett. Az iváshoz vagy a háztartáshoz szükséges vizet a folyóból kellett hoznunk. Nem tudtam, hogy ivóvíz volt vagy nem. A lényeg az volt, hogy legyen vizünk otthon. Manapság sok faluban még mindig ugyanez a helyzet a vízzel. Menni kell valahova vízért. A víz nélkülözhetetlen életünkben, különösen a háztartásban. Egyetlen napunk sincs, amikor nem használjuk vizet. A víz Isten áldott ajándéka számunkra. A víz a föld kincse, nélküle nem lenne élet. A zsoltáros szépen énekli, hogy az igaz ember olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja (Zsolt 1,3).
Az Anyaszentegyház ismeri a víz fontosságát és szerepét. Tegyük fel a kérdést, hogy mikor használjuk a vizet? Bármikor, amikor szükségünk van rá. A régi világban a vizet vallásos tisztulásra és kiengesztelésre is használták. A IV. századtól (először Keleten majd Nyugaton, Galliában) kezdték el ily módon használni a keresztények is. Használatba vétel előtt a pogány templomokat sós vízzel tisztították meg. Megtisztító vizet hintettek szét a házakban, és itták is azt a betegségek és a gonosz lelkek ellen. E célokra, imádság által külön is megszentelték a vizet. Az ókori ember számára a víz elsősorban a termékenység forrása volt. Halott pusztaság, sivatag az, ahol nincs víz. Az ókori tudomány szerint a víz az alkotóelemek egyike (föld, levegő, víz és tűz).
A Biblia leírja a Teremtés könyvében (Ter 2,10-14), hogy Isten az embert egy gyönyörű kertbe helyezte, melyből négy folyó fakadt: Písón (Indus), Gíhón (Nilus), Tigris és Eufrátesz. A Nílusból támad a gyümölcsökben gazdag Egyiptom, amely Hérodotosz szerint a Nílus ajándéka; a Tigris és az Eufrátesz öntözi Mezopotámiát. A víz a maga túláradó hatalmával azonban fenyegetés is lehet az embernek. Az ókori világképben az egész földet átfogó és ősalapként hordozó világtengert fenyegető hatalomként személyesítik meg. Elsősorban az álló és könnyen megromló víz a démonikus erők helye; használata előtt exorcizmust végeztek, majd megáldották. Izrael ezeket a tapasztalatokat a Vörös-tenger fenyegető hullámain való megszabadító átvonulásban összegzi. Az Újszövetségben Szent Pál a keresztségben látja az Úr általi átvonulást az új életbe (1Kor 10,1-2).
A középkorban egészen ünnepélyesen végezték – legtöbbször a fertőtlenítő és konzerváló só hozzáadásával – a ház és az állatok védelmére. A régi római keresztvízszentelő ima a keresztség forrásában azt az anyaméhet látja, amelyet az Isten Lelke megtermékenyít, mint kezdetben a vizek mélységeit, hogy abból az anyaszentegyház az embereket az új életre szülje. Hasonló elképzelések fűződnek az Eucharisztiában a bor és a víz vegyítéséhez: a romlandó vízben Krisztus halálát látják. A bizánci rítusban forró vizet elegyítenek a szent vérhez áldozás előtt, hogy annak éltető és gyümölcsöző hatását kifejezzék.
A gyakorlati életben a víz a megtisztulást szolgálja. A keresztség legrégibb indoka a bűnök lemosása a keresztvíz által (1Kor 6,11). A kézmosás és a szenteltvíz használata szintén a bűnöktől való megtisztulás vágyát jelentik. A templomokat és a harangokat is szenteltvízzel hintik és tisztítják meg használatba vételük előtt.
A szenteltvíz nem a babona eszköze, megszentelt dolog, vagyis SZENTELMÉNY, egy jel, amely a megszentelés erejénél fogva nemcsak külső jelképe a belső lelki megtisztulásnak, hanem ennek előkészítője és segítője is. A szenteltvíz az Egyház vízszentelő imájából meríti erejét és hatását, amelyet a pap mond a víz megáldásakor:
„Áraszd erre a megtisztulást jelképező vízre áldásodat! Add, hogy ez a teremtményed mennyei ajándékaid szolgálatában űzze el a gonosz lelkeket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét! A hívek házában vagy bármely helyen akármit is érint vagy meghint ezen víznek cseppje, az legyen egészen tisztává, minden ártó hatalomtól mentessé! Ne üthessen tanyát ott a gonosz lélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme! Szűnjék meg a belopakodó sátán minden cselszövése! E víznek hintése által távozzék és szűnjék meg minden titkos kór, ami a ház lakóinak épségét vagy nyugalmát veszélyezteti. Add, hogy Szent Neved segítségül hívásával kért épségük és üdvösségük minden támadással szemben védelmet nyerjen! Krisztus, a mi Urunk által. Amen.”
Valahányszor valaki a Szentháromság nevében háromszor meghinti magát vagy másokat szenteltvízzel Isten áldása száll testükre-lelkükre. Az ördög gyűlöli a szenteltvizet, melynek hatalma van felette. Fontos megjegyezni, hogy a szenteltvíz nem egy babonás csodaszer, nem szórhatjuk szét, gondolkodás nélkül összevissza, hogy majd segít és mindent megold. Megfelelő tisztelettel, alázattal és imádságosan kell kezelni, – aki így tesz, annak környezetében igaz tisztulást és szentelést idéz elő. Ugyanez igaz a szentelményekre: pl. szentelt gyertyára, tömjénre, szentírásra, rózsafüzérre. Szeressük, tiszteljük és használjuk őket mindennapi életünkben, amikor tudjuk. Hittel és az egyház szellemében használjuk a szenteltvizet, természetfeletti javakat közvetíthet számunkra: a gonosz lelket tőlünk távol tartja, és különböző segítő kegyelmeket hozhat létre. Amikor megkereszteltek bennünket, szentelt vízzel öntötték le a fejünket, s ekkor Krisztushoz tartozók lettünk. Erre emlékezünk, amikor a szenteltvízzel keresztet vetünk.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy most, a járványhelyzet miatt üresen kellett tartanunk a szenteltvíz-tartókat. Mégis, a templomba be-és kilépéskor a szenteltvizet érintve – vagy most anélkül is- vessünk keresztet, és kérjük az Urat, hogy életünkkel, szeretetünkkel lehessünk az Ő munkatársai a világ megszentelésében! Emlékezzünk keresztény hivatásunkra, hogy nekünk is olyanokká, jelekké, kell válnunk, akik segítenek másoknak rátalálni Krisztusra! A szenteltvíz használatának jelentését csakis a használó élő hite és személyes imádsága adja meg.
Mawasala Mbela Fabien, SVD
Image by Arek Socha from Pixabay