„Legyünk a feltámadt Krisztus tanúi”
Keresztény hagyományunkban nagyböjti időszak előzi meg a húsvétot. Az Egyház ezt a lelki zarándoklatot különböző gyakorlatokkal, erőfeszítéssel teszi meg és végső pontján a feltámadás örömével ujjong. Nagy az öröm, mert Krisztus többé már nem halott, hanem él. A feltámadt Krisztus fénye ragyog föl ránk, ezért örvend az Egyház.
A húsvét önmagában nem csak egy ünnep a többi ünnep mellett, hanem az „ünnepnapok ünnepnapja”, amelyen a feltámadás titka tárul fel. Krisztus megtörte a halál hatalmát, az élet győzedelmeskedett a halál felett. János, a szeretett tanítvány különleges módon számol be a húsvét igazi élményéről. Rámutat a Mária Magdolna által átélt élményre a sírnál. Ő volt az üres sír, a feltámadás, a húsvéti megható élmény első tanúja. Azt olvassuk róla, hogy „a hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, kiment a sírhoz. Odaérkezve látta, hogy elmozdították a követ a sírtól” (Jn 20,1).
A Jézus sírjához helyezett kő el volt hengerítve a sír bejáratából. Az elhengerített kő Mária Magdolna számára jel volt arra, hogy valami történt. Mély igazság tárult fel előtte, de ő nem érezte ezt a mélységet, a feltámadást, hanem másra gondolt. Sietett megosztani a hírt másokkal, hátha ők tudnak valamit, hova tűnt Jézus teste. János így írja, hogy Mária Magdolna észrevette, s elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudom, hova tették.” (Jn 20,2). Mária Magdolnában felsejlik, hogy „talán ellopták az Úr holttestét”. Nem fogja fel, hogy mi történt valójában, milyen érthetetlen titok. Izgatottan elfut a sírtól, hátat fordítva a valóságnak, visszasiet oda, ahonnan jött. Egyszerűen el se jut addig a gondolatig, hogy Jézus feltámadott! A valóságot, az igazat nem látja meg. Miért? Talán a megijedés miatt, félelem, hitetlenség lehetett benne?
Napjainkban is sokan vannak, akik úgy ünneplik a húsvétot, hogy nem látnak semmit a húsvét igazi titkából. Jönnek a templomba ünnepelni azt, ami az első húsvétkor történt. Hogy mi volt az igazán, és hogy annak mi a jelentősége számukra, azt már nem is gondolják végig. Csak a külsőségeket látják, azokat a kedves népi szokásokat: piros tojást, sonkát, kalácsot, kedélyes locsolkodást, tavaszi hangulatú ünnepet, ami kiemeli ezt a napot. A húsvéti szentmise befejeztével hátat fordítanak a titokzatosságnak, és sietnek vissza élvezni a finom húsvéti sonkát, az ünnepnapok adta kellemes pihenést.
Húsvétkor az életet ünnepeljük. Az élet győzelmét a halál felett. Jézus, akit megöltek, él! Feltámadott a halálból! Ez az igazi húsvéti élmény! Isten Igéje most arra szólít fel bennünket, hogy lássunk túl mi is a húsvéti ünnepek külsőségein, kedves népi szokásain. Az elmozdított kő élménye csodálkozást, félelmet keltett Mária Magdolna szívében, ugyanakkor egy csodálatos hívatásban részesült. Mária megkapta a küldetés ajándékát. Nőként ő hirdette a húsvéti örömet. Legyünk mi is a feltámadott Krisztus igazi tanúi! Ez a mi küldetésünk.
Mawasala Mbela Fabien SVD