Egy év kihagyás után újra hittantábort szervezett a Szent Kereszt Felmagasztalása Plébánia június 12 és 17 között. Az alacsony létszám miatt napközis tábort tartottunk a gyerekeknek. A központi téma Jézus mondata volt: „Én vagyok az élet Kenyere.” (Jn 6, 35) Nemcsak az Eucharisztikus Kongresszus miatt volt aktuális a jelmondatunk, hanem azért is, mert hitünk egyik legszebb és legnehezebb titkáról állandóan gondolkodnunk kell. Fabien atya előadásában úgy tanította a gyerekeket, hogy amint a C-vitamin jelen van a gyümölcsben, pedig azt nem látjuk, úgy Jézus Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Ezt a hitet vallottuk meg minden nap a tábori szentmiséken.
Egész héten versenyeztek a gyerekek három csapatra osztva. A csapatok neve az volt, amit Jézus mondott követőinek. Ti vagytok: „a föld sója”, „a világ világossága”, és a „hegyre épült város”. (Mt 5, 13-16) Az egész heti versenyt végül a „hegyre épült város” csapata nyerte. Sok vidám pillanatot éltünk meg a gyerekekkel mi segítők is, hiszen voltunk együtt fürdeni, kirándulni, kézműveskedni is.
A következő héten három napon keresztül készültek a felső tagozatba lépő hittanos diákok az elsőáldozásra. A nyári szünet kellős közepén előadásokon részt venni, figyelni nem volt könnyű a gyerekeknek, de minket is meglepett az, hogy mennyire érdeklődők voltak. Volt olyan téma, amit alig tudtunk lezárni, mert nagyon sok kérdést tettek fel a gyerekek.
A közös játékokat nagyon élvezték, lelkesen énekeltek, táncoltak a gyerekek, és a lelki programokban is szívvel-lélekkel vettek részt. Nekünk, segítőknek nagy öröm volt együtt lenni az elsőáldozásra készülő hittanosokkal. Nemcsak ők tanultak a három napban, hanem mi is tanultunk tőlük: a gyermeki, őszinte, tiszta lelkületet.
Farkas Anikó