A Rózsafüzér Társulat zarándoklatot szervezett a petőmihályfai szőlőhegy kápolnájához október 23–ra, Zimitsné Bohár Rita és Loyd atya vezetésével. A mintegy 50 főnyi csapat verőfényes őszi napsütésben indulhatott útnak, és a jó idő az egész napunkat elkisérte. A két legfiatalabb résztvevő apró bicikliken tette meg a távot, amiért külön elismerés illeti őket.
Az utat a templomunk melletti Szűzanya szobor előtt imádsággal kezdtük. A szobor elé egy kis kosárkában a Szentkútról hozott kavicsok voltak kihelyezve, amiből mindenkiválasztott egyet magának. Ez a kis kavics jelképezte a szándékot, amiért ki-ki a zarándoklatot felajánlotta.
Ezután a gersei úton, majd onnan az erdei ösvényen gyalogoltunk a kápolnához. A menetet zászló vezette, út közben rózsafüzért imádkoztunk, beszélgettünk és szentgyónásra is lehetőség volt. Nagy örömmel csodáltuk az őszbe forduló természet pompás szineit, a ragyogó napsütést, a tüdőnk megtelt tiszta, friss levegővel. Különösen is megrenditő volt, hogy azt az utat imádkozhattuk végig, ahol az utóbbi időben több sajnálatos baleset is történt.
A petőmihályfai Szent Bertalan kápolna minden évszakban szivet melengető látvány. Úgy érzi az ember, mintha egy réges-régi, jobb világból maradt volna itt a maga egyszerű, mesébe illő szépségével, bájával, csendjével. Ezt a csendet némileg felvertük ugyan, mert jó hangulatban érkeztünk meg. A kápolna előtt várt minket a gondnok, Méhes Béla bácsi, majd hamarosan Rita meglepetése, a Tűzoltóság által szállitott frissitő kávé, tea és zsiros kenyér is megérkezett.
A zarándoklatot a szentmise koronázta meg, majd Béla bácsi mesélt a kápolnáról. Nincs senki, aki nála jobban ismerné ezt a helyet, hiszen 50 éve gondozza, és bár évente csak kétszer van szentmise, rendszeresen takaritja és friss virágokkal disztiti. Az ő hűséges, odaadó szolgálata is szép ajándéka volt ennek a napnak.
Még mielőtt visszaindultunk volna, valakinek arra is jutott figyelme, hogy Loyd atyát meglepjük a kedvenc dalával.
Zarándokutunkat a templomba visszaérve imádsággal fejeztük be. Az atyától kaptunk áldást, majd pedig mindenki visszahelyezte a kis kavicsot a kosárba, amelyet aztán visszavittek a Szentkútra. Ez a jelképes cselekedet szép keretet adott a zarándoklatunknak. Valóban úgy érezhettük, hogy bejártunk egy utat, megérkeztünk valahová, és a szándékunk, a szivünk vágya a legjobb helyre került.
Vasvári egyházközség