Szeptember 5-12 között zajlik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten, aminek a célja abban áll, hogy a legszentebb Oltáriszentség tiszteletét egyesítsék nagy létszámú eseményekkel, s így tegyék érzékennyé az embereket az eucharisztikus „jelenlét" iránt.
A mi életünk nem más, mint egy utazás, ami mindig Istenhez vezet. Ez egy hosszú és fárasztó utazás. Elfáradunk, megszomjazunk és megéhezünk közben. Jézus tudja ezt, mert Izrael népének is ilyen tapasztalata volt, amikor 40 évig jártak a pusztában. Ő maga is fáradt és szomjas volt, amikor Jeruzsálembe ment Szamárián keresztül és megállt egy kútnál, ahol egy szamariai asszonnyal találkozott. Jézus jól tudja, hogy nekünk szükségünk van lelki italra és ételre az életünkben, ezért nekünk adja a saját testét és vérét.
Ez óriási áldás. Benedek pápa a Sacramentum Caritatis enciklikában azt írta „Jézus az eukarisztiában nem „valamit” ad, hanem önmagát adja, a tulajdon testét ajánlja föl és a tulajdon vérét ontja.” Tehát, amikor Krisztus testét és vérét magunkhoz vesszük, emlékezzünk Isten nagy szeretetére. Az a mi hivatásunk, hogy mi is oda tudjuk adni és feláldozni életünket a másikért, a családunkért, a gyerekeinkért, vagy azokért, akik segítségre szorulnak.
Azt is tudjuk, hogy amikor az Úr Jézus jön hozzánk, megváltozunk a jóra. Egy keresztény hitre tért férfi beszélgetést folytatott vallástalan barátjával. ”Hallottam, hogy keresztény hitre tértél. Akkor bizonyára azt is tudod, hogy Jézus melyik országban született?” „Bevallom – válaszolta a hívő férfi – ezt bizony nem tudom.” „Hát azt meg tudnád-e mondani, hogy Jézus hány éves korában halt meg a kereszten?” „Azt sem tudom” – restelkedett az illető. „Mit gondolsz, földi életében hány prédikációt tartott?” „Sejtelmem sincs” – hangzott a válasz. „Ha így áll a dolog, nem értem, mit jelent számodra, hogy Krisztushoz tértél.” „Bevallom, szégyellem, hogy a hit dolgában ilyen tudatlan vagyok. Azt azonban meg kell mondanom, hogy megtérésem előtt részegeskedtem, durva voltam a családomhoz és adósságokba keveredtem. Mióta keresztény lettem, mindez megváltozott. Szeretetben élek családommal, gyermekeim örömmel várnak haza. Ezt köszönhetem Krisztusnak, ami azt hiszem nem kevés.”
Ahogyan Krisztus a kenyérszaporításban bőven adott táplálékot az éhes tömegnek, és az utolsó vacsorán, testét és vérét, vagyis önmagát adta mindannyiunknak eledelül, úgy kell nekünk is, saját kincseinket és önmagunkat a körülöttünk élőknek kiosztanunk.
Amikor az Úr Jézus Virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, az emberek eléje terítették köntösüket és pálmaágakat lengettek felé. Ezzel fejezték ki messiási küldetésébe vetett hitüket. Jézus nemcsak Jeruzsálem népét tüntette ki látogatásával. Hozzánk is eljön minden szentmisében a kenyér és bor alakjában. Ő az élő forrásunk.
Magung Fransis SVD