Bizonyára hallottunk már a szentmiséről, illetve vasárnapi és ünnepi szentmiséről, gyászmiséről, nászmiséről, roráte vagy hajnali miséről. Ezek a kifejezések mind, a római katolikus szentmise megünneplésére utalnak. Városi templomokban minden nap van szentmise, vasárnap pedig több is. Vidéken pedig legalább vasárnaponként misére nyílik meg a templom kapuja. Voltunk már szentmisén, járunk és ezután is lesz lehetőségünk járni. Mi is jelent a szentmise, honnan ered? Mi is történik valójában, amikor szentmisén vagyunk? E hónapi cikkünkben erről beszélünk ezzel a kis leírással magyarázatot kínálva minden kedves olvasónak a szentmise tartalmáról, jelentőségéről, részeiről és a szentmisén való részvételről.
A szentmise az eukarisztia, a nagy szentség ünneplése. Ami azt jelenti, hogy fegyelmezett mozdulatokkal, ritmussal, együtt mondott imákkal, közös énekekkel és gesztusokkal ünnepeljük és dicsérjük az Istent. Felidézzük azt, amit az Úr Jézus hagyott ránk, az ő emlékezetére az utolsó vacsorakor, nagycsütörtök estéjén. Az eukarisztia, amit a szentmisében ünneplünk, Jézus Krisztus szeretetének legnagyobb jele, amit reánk hagyott. Szent Lukács szépen emlékezik meg róla: Jézus az utolsó vacsorán, asztalhoz telepedett övéivel, megáldotta a kenyeret és a bort, és új értelmet adott nekik: „ez az én testem…, ez az én vérem”. Ezután tanítványai lelkére kötötte: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. (Vö. Lk 22,14–23) Az apostolok ezt a fontos gesztust őrizték a kezdetektől fogva: kenyértörésnek nevezték azt, amikor összejöveteleiken a kenyér és bor fölött hálát adtak, megismételték Jézus szavait, ettek a kenyérből és ittak a borból: részesültek Krisztus testéből és véréből. A kenyértörés előtt elmesélték, miket tanított és tett Jézus. Ebből a két mozzanatból alakult ki a mise, mint összejövetel, melynek két fontos része van: az igeliturgia (a Szentírás felolvasása és magyarázata: mit tett Isten értünk) és az áldozat liturgiája (a kenyértörés vagy az eukarisztikus liturgia).
Az Eukarisztiában, az Oltáriszentségben, illetve a szentmisében, tehát Jézus jelenlétének szentségét hagyta reánk és baráti lakoma asztalközösséget hozott létre. A szentmise megünneplése nem emberi találmány, hanem Krisztus hagyatéka. Halálának előestéjén legnagyobb ajándékát adta az embereknek, a szentséget, s ezt a szentséget újra és újra ünnepeljük minden szentmisében. Krisztustól mostanáig sok minden formálódott ebben az ünneplésben. Korunkban a II. vatikáni zsinat után a mise hagyományos szertartásrendjét a kornak megfelelőbb módon újították meg, de a lényeg megmaradt. A szentmise mindenki számára érthető lett, nemzeti nyelveken imádkozzuk latin helyett, az emberek sokféle módon bekapcsolódhatnak a szertartásba. Énekkel, felolvasással, könyörgésekkel, az áldoztatás révén.
A szentmisét tehát nem szabad csak úgy felfognunk, mint a közösség összejövetelét. Isten népének gyülekezetét, hitünk megerősítését, még kevésbé úgy, mint híveket toborzó, lelkesítő akciót. A szentmise többet jelent, önmagában misztérium, titok. A szentmisében elsősorban nem mi cselekszünk, nem mi mutatjuk be, hanem a láthatatlan Jézus Krisztus. Ezért oda kell adnunk mindenünket, bekapcsolódunk Krisztushoz, aki cselekszik ebben. Milyen tiszteletet kell, hogy ébresszen ez mindnyájunkban és milyen örömmel kell minél többször a szentmisére sietnünk!
A szentmise nagy kincs számunkra. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy részt vehetünk benne. A hit meggyőződésével kell vallanunk, hogy Krisztus életének részesei vagyunk. Szilárd hittel, mely megegyezik az Egyház hitével, tudjuk valójában, hogy mi történik a szentmisében. Lehet, hogy fáradtan veszünk részt a misén, lehet, hogy lelki szárazság gyötör, lehet, hogy éppen a miséző pap személye, a résztvevők vagy a körülmények nem tetszenek számunkra. Lehet, hogy más nehézség foglalkoztat bennünket, és azt mondjuk, a mise nem jelent semmit, unalmas. Állj meg! Mert gyökeresen rosszul gondolkozol a szentmiséről! Térj vissza hitedhez, az Egyház hitéhez és ezzel a hittel javítsd ki, amit érzéseid tévesen tanácsolnak! A szentmisében vallási élményt kell keresnünk, a megújulást Krisztusban. Hiszen ami itt történik, azt Jézus adta nekünk.
Mawasala Mbela Fabien SVD
Image by Robert Cheaib from Pixabay